(...)A leglelkesebb tagok jelenthetem a Könyvtáros Delegációból kerültek ki, ők mindig ott voltak, a Biológia, Orosz, később Magyar, Angol és még sorolhatnám hány szak képviselőivel együtt. A létszám először az első közös nagy próbán kezdett emberi számokhoz hasonlítani 25-30an is voltunk és napról napra, próbáról próbára nőtt a létszám. (...)
(...)Végül négy hónap kínzás, küzdés, sírás, nevetés után elérkezett május negyedike. Reggel jöttünk be próbálni, énekeltünk, ugráltunk, Karbantartó Laci bácsi és Karbantartó Laci bácsi pakolgattak Ibolya néni vezényletével, mi énekeltünk, majd lépcsőt mászattam velük (háhá) és a próba folyt. Járkált mindenki ki-be, telt az idő. (...)
(...)És elkezdődik. Megnézzük a videót, jéé ott vagyunk a Sárival, jaj de vicces, hááhá.. és most következzen…
…És következett. Nagyjából ötven ember állt velem szemben mosolyogva, izgulva. És elkezdtünk énekelni. Most már megállíthatatlan. Nem is emlékszem milyen volt. Vége. Siker, taps. Nem lehetett nagyon rossz. Következő. A taps erősödik, mi bátorodunk, fantasztikus érzés. Végül Mézgáéknál csúcsosodik ki, állótaps én tehetetlenül pukedlizem. Már mögöttem az ötven – félszáz!! – ember és mindenki vigyorog, mosolyog, nevet… (...)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése